Sokat gondolkodtam azon, miért maradt el, miért hagytam abba a blogom írását... Aztán egyszer csak bevillant.... mivel nem szeretném, hogy a család tudomást szerezzen róla,,,,, és mivel a munkahelyemről nem tudok írni... hát szinte lehetetlen hogy folyamatosan vezessem..

 

Visszamenetnék (lehet, később vissza is fogok) az én sokkal, de sokkal fiatalabb koromba, olyan kb 20 évet, de most nem a múlt a fontos, hanem a jelen, amiről nem igazán értem, hogyan jutottam el idáig :(

 

Van egy gyermekem... eleinte elkényeztetett kiskölökként élte mindennapjait... aztán kicsit felrázták a fejemet és úgy gondoltam, nem késő, és változtattam nevelési elveimen... Nagyon nem akart óvodás maradni, hát ment iskolába, hiszen teljesen megbíztam az óvónő által írt jellemzésben.... Az alsót nagyon nehezen viseltük.... ő is, én is....aztán valami történt felsőben, mert egyszer csak kitűzött egy célt maga elé... azóta sok év telt el, és én azt hittem, hogy az akkori cél elérése a legfontosabb számára....

Ha valaki azt meg tudja mondani nekem, hogy miért hisztizik ?! Hogy miért esik kétségbe?! Hogy miért bánt mindenkit a környezetében ?! Felfoghatatlan számomra :(

Ezzel a hozzáállással nem tudom meddig fog jutni....... és én meddig fogom bírni :(

És itt jön képbe az én kétségbeesésem....... mert sokszor érzem úgy, hogy eddig bírtam.... sokszor szeretnék autóba ülni, menni, menni egészen addig, míg valami nálam jóval nagyobban nem találkozom.... Persze, megtehetném, hogy gyógyszer és már nincs is baj.... de akkor menne az egymásra ujjal mutogatás, hogy ki volt a végem oka..... Na, hát ezt nem....

Megosztás a facebookon