Szabad,illendő elhunytaktól segítséget kérni? Kicsit fura, kicsit érdekes.....

A múltkori kiakadásomkor - főként, hogy velem együtt gödörbe került a gyerek is - megfogadtam, hogy csak előre nézünk... Tenni akarunk, teszünk azért, hogy jó legyen... Nem nyafogunk, nem sírunk, és pláne nem akarunk a túloldalon lévőkhöz csatlakozni... Majd eljön annak is az ideje.. De most nem ott tartunk.. Most segíteni kell...

Sokszor érzem úgy, hogy én már kevés vagyok.. Inkább úgy mondom, én kevés vagyok ... Nem tudok önbizalmat adni, nem tudom innen a dolgokat megoldani... Hát ilyenkor anyu....  Persze, ő már több éve nincs közöttünk... Hiányzik. Nagyon. Jó lenne a vállán kisírni magam..... De nincs itt, így elsírdogálok magamban... és könyörgök neki segítségért... hogy fogja a gyerek kezét, hogy vezesse, hogy segítse.. Nem lehetne ilyennel zaklatni? Igen, nekem is eszembe jutott .... de az is, hogy mindannyiunk közül ő lenne a legboldogabb, ő lenne a legbüszkébb!

Megosztás a facebookon