Naná, hogy a tegnap írt bejegyzést is sikerült elrontanom.... Még egy címet sem vagyok képes beírni :(

Fáradt vagyok.... Idegileg, lelkileg totál.... fizikailag: ez gondolom a plusz kilóknak köszönhetően bírok alig valamit :( Persze, tudom, fogyjak le... de hát annyira nem egyszerű.... Lehet, hogy a plusz kilók minden baj forrása? vagy már nagyon sok az, amit megéltem... ?

Na, ezt még én sem nagyon értem ... kacc... röhögnöm kell... meg egy nagy büdös fenét kell röhögnöm! Pár éve egy oldal megírása nem okozott agyi munkát.... pár hibával simán ment..... most meg? Írok én össze-vissza mindent :(

 

Szóval, próbálom újra..... sok évvel ezelőtt csináltam egy hülyeséget.... amikor rájöttem, vagyis, amikor kiderült, megalázkodtam, ami abban az adott helyzetben totál természetes volt. Csakhogy ennek a megalázkodásnak az lett a következménye, hogy az addig is alig valami önbizalmam még inkább a béka segge alá került.... 22-es csapdája.... Játszom. Játszom folyamatosan... Mindenki azt hiszi, hogy én egy vidám, önbizalommal tele ember vagyok.... azt senki nem tudja, hogy ahhoz, hogy ezt a szerepet el tudjam játszani, folyamatosan szedem a hülye bogyómat... Meddig bírok játszani? Azt nem tudom . egyszer, amikor nagyon kiborulok...

Sokszor beszélgetek anyukámmal... és már egyre többekkel.....kérem a segítségüket... na, nem magamnak, hanem a gyerekemnek...

 

Kb ennyi. Most. CSak lenne már világos! Kicsit kimegyek anyuhoz... beszélgetek vele és csak jobban leszek!

Megosztás a facebookon

Megint?

Megint padló? Megint.. Máskor mikor is jönnék? 

Ja, hogy mi történt? Tulajdonképpen semmi, és mégis...

A 22 éves fiam lekaffog... mert ő nyűgös... ő lehet az....

A férjem lekövérezett..... na, nem szó szerint, azt még nem merte...

Ez van. Majd elkezdek valami csak igyunk kúrát... magyarul léböjtöt... az talán segít..

JÓ lenne nem csak akkor idemászni, ha éppen padlót fogtam, de sokszor a reggeleim is kesze-kuszák... bár hajnalban kelek, nem bírom összeszedni magam.... estére agyilag zokni vagyok, nem megy a gondolkodás....  Valami rendszert kellene vinnem ebbe (is).

Megosztás a facebookon

Sokat gondolkodtam azon, miért maradt el, miért hagytam abba a blogom írását... Aztán egyszer csak bevillant.... mivel nem szeretném, hogy a család tudomást szerezzen róla,,,,, és mivel a munkahelyemről nem tudok írni... hát szinte lehetetlen hogy folyamatosan vezessem..

 

Visszamenetnék (lehet, később vissza is fogok) az én sokkal, de sokkal fiatalabb koromba, olyan kb 20 évet, de most nem a múlt a fontos, hanem a jelen, amiről nem igazán értem, hogyan jutottam el idáig :(

 

Van egy gyermekem... eleinte elkényeztetett kiskölökként élte mindennapjait... aztán kicsit felrázták a fejemet és úgy gondoltam, nem késő, és változtattam nevelési elveimen... Nagyon nem akart óvodás maradni, hát ment iskolába, hiszen teljesen megbíztam az óvónő által írt jellemzésben.... Az alsót nagyon nehezen viseltük.... ő is, én is....aztán valami történt felsőben, mert egyszer csak kitűzött egy célt maga elé... azóta sok év telt el, és én azt hittem, hogy az akkori cél elérése a legfontosabb számára....

Ha valaki azt meg tudja mondani nekem, hogy miért hisztizik ?! Hogy miért esik kétségbe?! Hogy miért bánt mindenkit a környezetében ?! Felfoghatatlan számomra :(

Ezzel a hozzáállással nem tudom meddig fog jutni....... és én meddig fogom bírni :(

És itt jön képbe az én kétségbeesésem....... mert sokszor érzem úgy, hogy eddig bírtam.... sokszor szeretnék autóba ülni, menni, menni egészen addig, míg valami nálam jóval nagyobban nem találkozom.... Persze, megtehetném, hogy gyógyszer és már nincs is baj.... de akkor menne az egymásra ujjal mutogatás, hogy ki volt a végem oka..... Na, hát ezt nem....

Megosztás a facebookon

Nem is tudom, hol kezdhetném el az életemet, vagy inkább azt, hogyan jutottam idáig...

Réges régen,,, nem egy messzi galaxisban, hanem itt a földön, egyszer már írtam blogot... miért? mert jólesett a lelkemnek... mert nem kellett dokira költenem, de mégis kiírhattam magamból azt, ami bántott...

Aztán évekre abbahagytam annak ellenére, hogy sokszor éreztem szükségét...  de nem találtam olyan oldalt, ami átlátható volt... vagy talán nem is kerestem igazán?

 

Nagyon fáradt vagyok... nem fizikailag, sokkal inkább idegileg....

 

Négy éve kezdődött a "mélyrepülésem".... az akkori munkahely váltások, a megszokott környezetből való kiszakítás, az új kollégák... nem volt egyszerű... Ezt a részét azonban még talán könnyen viseltem...

Gyermekem felcseperedett, egyetemre ment.... Nem, nem volt bajom ezzel, szívből örültem neki! Csak azt nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz számára a kezdés... ilyen nehezen viseli a távollétet és azt, hogy nem középiskola... hiába tanul, ha a tanárnak olyanja van, hát elkaszálja.... 

Megosztás a facebookon